Nem elég, hogy ma kezdtünk el blogolni, ami egyébként nagyon jó, mert így nem kell legalább 13-szor elmondani, hogy képzeljétek, ma sétáltunk először Lőrinccel meg Ágival hármasban, de szóval sétáltunk is.

Mielőtt a képeken (márming Lőrincünk öltözékén) bárki meglepődne, nem, nem Szibériában sétáltunk farkasordító hidegben, hóesésben, miközben megfagyott jegesmedvék tetemei mellett keltünk át hószánon a Volga jegén, hanem Zadarban 20 fokban. Csakhát ugye mégiscsak első út, vagy mi a szösz.

Ja, mielőtt elfelejteném elkészültek az első igazolványképek is, kizárólag papír alapon, így elég legyen annyit modanom, hogy Lőrinc egy tündér rajtuk és mind Ágnesem, mind a boldog nagyszülők 50%-a teljesen beleszerelmesedett, már nem mintha ezt eddig nem tették volna meg.

Az esetleges kérdéseket elkerülendő, nem nem tudom feltenni őket a blogra...