Ma  csupa jó dolog történt velünk. Egyrészt Lőrincünk úgy néz ki újabb fejlődési szakaszba lépett, ugyanis iszonyatosan dönti magába a tejet. Ha nem lenne elég a szokásos 110gram, hát szimplán nyösszent kettőt és máris megkapja a második 110 grammját is. Igazi dalmát lesz, mostmár biztos: nincs az a kajamennyiség, melyet önnön elégedettségében ne tudna elfogyasztani.

Az alvás ezzel szemben szimplába kezd fordulni. Azt ugye eddig is tudtuk (vagy, ha nem, hát most már tudjuk), hogy nekem korábban sem okozott alvási nehézséget Lőrinc, de most már Ágnesemet is csupán egyszer ébreszti a denevérek és baglyok által is kedvelt időszakban. Mondanom sem kell, a gyermek most is alszik, a fent említett kemény munkát követően.

Szintén jó hír, hogy kettesben is sétáltunk a városban (falra csavarozható karnistartót kajtattunk). Namármost ezt a nem szakavatott szemnek úgy kell elképzelni, hogy adott egy anyafarkas és egy apafarkas. Apafarkas nyakán fényképező, hogy el tudjuk magyarázni a helyi erőknek a céleszközt (most már tudjuk, hogy noszács, dehát az autó csomagtartója is noszács, meg a pénzszállító emberke is lehet noszács, igaz azt hívják teklicsnek is). Szóval ott lifeg az Olympus és vidáman ugra-bugrál (mármint az apafarkas), hogy hurrá, hurrá kettesben, napsütés, romantika, egy fagyi esetleg közös kávézás reménye, éssatöbbi... Anyafarkas ez időben először csak elmélázik ("Jajj, mi lehet Lőrinccel?" TTT*: 5 perccel indulás után, az első bolt után azonban rögtön 3asba kapcsolunk, anyafarkas homlokán ráncok jelennek meg "Ugye nem ébredt fel?" TTT*: 10 perccel indulás után. A romantikus séta kb közepén immáron apafarkas nyelve valahol a térdeknél lehet, nyálképződés csökken, enyhe vízhiány lép fel, anyafarkas ellenben: "Sietni kéne, még a végén nagyon sírni fog szegény" TTT*: 20 perccel indulás után. A 2. boltból való visszaút (avagy romantikus séta) immáron a kenyai maratonfutók által produkált kényelmes kocogássá fajul (tiszta öröm, hogy a kollega nem lát meg mindket, így nem kell leállni beszélgetni, "Nem tudok másra gondolni" TTT*: 30 perccel indulás után), mely kocogás egy Micheal Johnson által is megirigyelhető 4*100 m-es sprinttel zárunk és anyafarkas idegszállainak utolsó erejével tépi fel a bejárati ajtót, ahol is az a korábban elképzelhetetlennek tűnő kép tárul fel: Lőrinc alszik és anyám 3,9 méterről nézi.

Este a Baumaxban 20:57 perckor megvettem a noszácsot...