Már megint egy hete semmit nem írtunk, no nem mintha nem lenne elég történés, hanem éppen azért. Kárpótoljon hát mindenkit ezen naplemetés, surlófényes (azt hiszem így mondják) mosoly.

Történt például, hogy családunk idősebbik férfitagja elment Dubrovnikba, mert úgy adódott, hogy el kellett menni, erre jól itthon maradt a család másik 66%-a, ezzel elkezdve a mélyvizet, hiszen eddig Ágnesemmel mindig volt itt valaki, Hát most nem, de jól úsztak a mélyvízben, nem úgy mint az egyszeri cigány fia... Sőt, amire hazajöttem gyakorlatilag befejezték az átköltözést, na jó a takabanya is segített, mégha némely kérdését, pl. hogy az órát miért nem raktuk 20cm-rel feljebb? nem is éreztük helyénvalónak...

A mai vágáláson egyébként a fiatalúr már 6 kilót mutatott, igaz ruhástul. Valószínűleg kisebbségi komplexusa lehetett születésekor, mert mind súlyban, mind cm-ben kevesebbel született egy átlagos dalmátnál (van olyan gyerek, aki 4,7 kilóval születik, csak győzze az anyja kinyomni).  Hát most már nagyobb náluk. Ha esetleg valaki ajándékot akar küldeni, hát 62-eset már ne küldjön. Ismerve a magyar posta tempóját inkább a 74-esre tessék célozni, nagy hibát nem azzal már nem lehet elkövetni. A növekedésben egyébként mi is kivesszük keményen a részünket, egyrészt továbbra sincs hiány a tejben folyó kánaánban, másrészt szívesen alszunk gyerekkel, illetve ő is rajtunk (fordítva nem próbálnánk még meg). A mai apás napon egyébként úgy érzem megváltoztatott gyermekem: igazi énemet hozta ki belőlem, amikor a Tavaszi szél... című nem eredeti magyar népdalt már 100-zadszor énekeltük el és őurasága még mindig nem aludt, hát átköltöttem: "Kicsi Jedi Sith-et gyilkol, Virágom, virágom, Gonosz erő onnan iszkol, Virágom, virágom."

Megvolt az első vendégünk is (kapott dalmát sonkát, sajtot, meg Pubi féle durva kalóriás csokitortát), illetve durvultunk már az óvárosban többször is. Durvulás alatt most azt kell érteni, hogy reggel bementünk és este jöttünk haza, sőt neadjisten ÉTTEREMBEN EBÉDELTÜNK!!! Igen, igen, merthogy Lőrincünk ezt is megengedte nekünk, igaz részünkről is némi flexibilitás vált szükségessé, például hogy hogyan lehet pelus alatt gyereket etetni a zadari Riván, padon, illetve hogy a Pet Bunara étterem egyik padján hogyan lehet feltűnés nélkül gyereket tisztába tenni, két adag ArtiCsókás tészta elfogyasztását követően (vajon az ételt Ági valamely eszkimó rokona hozta be Európába?). Képet sajnos nem tudok ezen eseményről, mert őlustaságai, azaz sógor és nővérem, nem küldték el nekünk toldacuccot.hu-n keresztül...