Hát nem mondhatnánk, hogy lassan telt, de azért megünnepeltük Zadar főterén egy koffeinmentes szójatejes shakerattoval, illetve egy sörrel, mivel ma volt a Nagy Nap. Ezt hívják manapság úgy, hogy buli. Az első negyedév tény, hogy nem telt el nyomtalanul, hiszen a fejlődésnek határozott jeleit tapasztalhatjuk. Például a háromnegyed kilences hazaérést, már az „Úristen, milyen későn van” sikollyal kell lekövetni. Aztán ott van Lőrinc és a tehénke, akihez minden egyes tisztába tevésnél szókráteszi monológokat intéz babanyelven. Szereti kinyomni magát és minden kedves gyermekes barátunknak tudjuk ajánlani Sokota úr könyvesboltjában 30 kunáért kapható kinyitható, vízálló hajócskát, mely fekvőtámaszok közepette órákra tud nyugalmat biztosítani a viharvert szülői párnak.
Van pár jó haver például a holdacskás, illetve a napocskás csörgő (azért csak ez a 2, mert ennyi van), akiket már jól meg lehet fogdosni, rugdosni, illetve a fél kiló kosz elfogyasztásához már jócskán hozzájárultak. Na jó, azért abból a valószínűleg valahol 7,2 kilóból és 66 cm-ből, amit előreláthatóan a holnapi vágálás mutatni fog, kevesebb mint fél kiló még a kosz, de haladunk. A 74-es ruhák, pedig igencsak minimumelvárásnak tekinthetők Lőrincük által, legalábbis a fürdetőember kinyilatkozta, hogy többet nem hajlandó feszülős 68-as body-ba beleerőszakolni ordítós Lőrincünk tejraktáros végtagjait. Áginak meg senki ne mondja meg, de néha az is előfordult már, na de ezt hagyjuk, úgyse tudnátok magatokban tartani.
Ezúton hívnánk föl továbbá minden kedves olvasónk figyelmét az önkényesen kiválasztott társblogunkra: http://www.velenceibetyar.blogspot.com/
Utolsó kommentek