Eljött a péntek. Geri bácsi nemcsak kiváló fotósnak bizonyult, még annál is jobb bébiszitternek. Szívesen rábíznánk csemeténket kár, hogy nem marad már tovább…

A hét másik nagy eseménye, hogy Lőrincünk elkezdett csúszkálni, melynek a folyamata általában irtózatos ordításban végződik, de közben igen tetszetős vigyorgó, néhol vicsorgó fenékkiemelésekkel és mászásokkal tarkítja délutánjainkat. Azért választotta a délutánokat, hogy minél nagyobb nézőseregre tarthasson számot: olyannyira elbűvölte ugyanis a héten egyetlen vendégünket (valószínűleg meg is babonázta), hogy az úgy döntött „inkább egész nap szórakoztatlak és fotózlak Lőrinc, mit érdekel engem Diocletianus palotája, úgyis ott állt már 1717 évet, kibírja míg visszatérek, de Te…”.

Nagy haver lett a rókacica is, akit a Sparban vásároltunk, s bár a család egyetlen női tagja váltig állítja nővérével együtt, hogy márpedig ilyen állat a valóságban is létezik, eddig a google 1160 szervere nem akadt a nyomára. Ha esetleg valaki ellenben át tudna küldeni egy képet, nagymértékben hozzá tudna járulni megtépázott családi harmóniánk helyreállításához. Lőrinc szereti, az a lényeg.

Fontos megemlíteni azt is, hogy elkészültek első családi fotóink, melyek közül egy jobban sikeredettet most közzéteszünk.

Sajnáljuk, hogy már péntek van...