Hát a bejegyzés címe lehetett volna anyafarkas ízekre szedése is, de erről majd később. Ismét egy meglehetősen főnökségileg hisztis hetet tudván magunk mögött, este vendégeinkkel nekiindultunk egy hatalmas sétának. Anyafarkas minden vágya volt egy képszög megszerzése a helyi vasboltban, így hát megközelítettük a többek által jól ismert (p) INA kutat, majd 
megállapítást nyert, hogy a képszög valójában szükségtelen és kétoldali ragasztóra van szükség. Hirtelen támadt kétségbeesést áthidalandó apafarkas a „menjünk át a kisbárkán Zadar óvárosába” ötlettel állt elő, mely anyafarkasnál első reakcióként a „biztosan jó 5let ez?” kétkedést váltotta ki. Sétáltunk, sétáltunk a kikötő mentén és a hajók méretének megfelelően (melyek növekedése fordítottan arányos a bárkától való távolsággal) nőtt anyafarkas feszültsége.
Először zsigerből lett elutasítva apafarkas Játszunk már egy kőpapírollót javaslata, majd elhangzott a nem túl erős a szél kérdés, kicsit később pedig az ezt én azért megvétóznám kijelentés is. Az Agram yachtja előtt már a kisebb kétségbeesést kiváltó mi történik, ha beleesünk (mármint Lőrinc és én) a tengerbe kérdésre kerestük a választ (ez a sajnálatos esemény tudomásom szerint eddig józan emberrel nem történt meg) , majd pár másodperccel később a veszedelmes, akár 20-30 cm-re is felcsapó viharvert hullámoktól rettegtünk, már már könnyezve.
Ennek ellenére, apafarkas mindent átható nyugalmának köszönhetően, 10 másik turistával együtt meghódítottuk a narancssárga veszedelmet, az 50 éves dalmát evezősünk pedig biztos kézzel evezett át minket a nehézségeken. Szóval Lőrincünk ma tengerre szállt…
Utolsó kommentek