Hát homeless-ék úgy döntöttek, hogy kikeccsölnek kicsit a Dugi Otokra, mert Zadarban egész héten át rossz időt mondanak, különben is főnököm szavaival élve, Horvátország 70%-a sztrájkol a héten, tehát miért ne tennénk mi is így. Két éjszakán és két nappalon át folyt ám a nagy pakolás, de ennek köszönhetően vasárnap, indulásunk napján, nem is kellett ám semmit csinálni, unalmamban elmentem pelenkát venni a boltba, hogy legyen akkor is, amikor hazaérünk. Viszont ezúton üzenjük, hogy egy teljes hétre el lehet férni 1 hátizsákban és egy bőröndben, 1 család 2 hónapos gyerekkel...Nehogy bárki be merjen hozzánk állítani nagyobb csomaggal!
Vasárnap ellenben, miután Lőrinc két kézzel felnyomta magát, négy dologra rájöttünk: a kombi autókat nem véletlenül találták ki, azt hiszem szólok is a beszerzési főnöknek, a liberos pelenkacsomag kiválóan alkalmas komplégkondi nyílás takarására, kompra gyerekkocsit felcipelni nehéz, illetve a 2 hónapos gyerek nem örül a helyzetváltoztatásnak, különösen nem időjárási fronttal egybekötve nem örül neki. Anyafarkas fel is vázolta a másnapi hazautazás halovány lehetőségét, melynek megfelelően nem is vettem karton szénsavas ásványvizet a hétre, illetve kétségbeesve rohangáltam a hálószoba bambi-s gyerekágya és a zöld színű, valaha szebb napokat látott és más célra használt, fürdető lavór között.
Mára már kialakult a rendszer. Egyrészt a lakásban kiszelőztettük a beleült molyirtószagot és saját illatanyagunkkal láttuk el a szoba minden egyes sarkát – hiába minden embernek a saját szaga a legotthonosabb. Aztán az előbb megemlített szétesős, sokat próbált (valószínűleg az 1751-es török támadás – avagy dugi otoki csata, amikor egész Sali lakosságát rabszolgává tették a muzulmánok - idején készített) bambis gyerekágyat lecseréltük egy jó alaposan körbebástyázott, keménykötésű normál ágyra. Valószínűleg az ágy egy négyzetcentiméterre eső vizelettartalma alacsonyabb.
A nap is kisütött, melynek Lőrinc annyira megörült, hogy hirtelen éhségében hangorkánjával elzavarta a részeg franciát az étteremből, ahol vacsiztunk. A mosogatószivacs ugyan továbbra is hiányzik a teljes boldogságunkhoz, azonban a szobai kilátás a sali-i öbölre, illetve a Bočać grillben elköltött rántott tintahal vacsora (illetve a holnapra megrendelt ispod peke birka gondolata) valamint a Lőrinces én nyakkendőmös (my tie-os, alias mei tai, de annak semmi értelme) szigeti séta a napsütésben, némileg kárpótol. Mivel Ágnesem is olvassa a blogot, ezért ide is leírom, hogy a pincérrel egyeztettem olyan meglepetést, melynek remélhetőleg örülni fog a birka után, és mely meglepetéshez használt alapanyagnak aztán hosszútávú előnyeit is élvezni tudjuk majd egész héten át, egészen a 2. házassági évfordulónkig. Vénülünk.
Utolsó kommentek