Napfivér

Mint ahogy az már észrevehető volt, az eddigi bejegyzések mindig valami újjal kezdődtek, azaz, első valami. Mai nap folyamán vérre menő vitát ffolytattunk kis családom tagjaival, mi is legyen a bejegyzés címe, mert hát mégiscsak az a legfontosabb, mely megragadja a szivárványhártyát és nem ereszti többé. Na ez a cím remélem megragadta.

Merthát lehetett volna első kocsmázás is a címe hiszen végigsétáltunk az újzadari Riva-n és életünkben (mármint közös életünkben) először beültünk 2 limonádéra és 1 koffeinmentes kisfröccsre, melyet természetesen Lőrinc fogyasztott el.

Aztán lehetett volna az első tenger is, hiszen ma mentünk először tengerparta. Mégiscsak baró, Kovács Józsi pl sosem jutott el erre a pontra pedig 85 évet élt, Lőrinc meg csak 7 napos...

Aztán lehetett volna első köldökzsinór maradék levállás is. Ez elég lükén szól, mint blogcím, meghát kicsi valószínűséggel lesz neki majd mégegy. Egyébként ez a folyamat azért is volt vicces (még gyermektelen barátainknak és felebarátainknak üzennénk, hogy megélvén ezek ténylegesen vicces események) mert én, azaz az apa kezdte a tisztába tevési folyamatot, de amikor elkezdtünk örömködni a köldökzsinór-csonk leválásán, roppant tapasztaltot és empátiát tanusítván a folyamatot átadtam az anyának és az aktuális nagymamának, magamnak megtartva természetesen a felhőtlen örömködés boldog érzését. Lőrincünk is megérezte a további szereplés soha vissza nem térő lehetőségét és először légbeli örömökben, majd kisebb zuhatag meginditásával, legvégül pedig egy termetesebb válig futó rottyantással tisztelte szembe életem párját, ki pár napja még a szíve alatt hordozta őt. Szóval első nyakig szarás is lehetne a beírás címe.

Aztán kissé unalmas ámbár, de ugye itt van a Töfi, de erről inkább csak holnap, azaz nem lett a cím első Töfi sem...

Ez lett...