No ez is megvan, mármint az első hetet teljesítettük. Ezt a kórházban ünnepeltük, részben, egy varratkiszedéssel. Az orvos Ágnesemet már régi barátként üdvözölte (nem kis felhábrodást keltve utolsó érkezőként elsőként hívták be csevelyre, melyet én csak félmosollyal nyugtáztam), Ágnesem pedig öreg dalmátként az EEEEEj, Dobár Dán köszöntéssek üdvözölte Doktor Kulisics-et. No, lényeg a lényeg, hogy a 1,5 órás folyamat 3 perc alatt lezajlott, alig tudta egy másik horvát nekem telefonban kifejteni, hogy ő ugye már régen megmondta, hogy neki igaza van. Hát hiába, hálapénz nincs, kapcsolatok nélkül viszont feldobhatod a patást.

Ezt követően gyorsan autóba pattantunk, hogy beérjük az előreküldött "Minimókus" hadászati gyorsjáró motorizált tüzérüteget, akiket az óváros bejáratánál sikerült is megcsípnünk. "Igyunk már egy fröcsikét, ha már itt vagyunk" címmel gyorsan be is sétáltunk Zadar óvárosába, ahol én az itt látható századfordulós fényképeket készítettem, míg a család fennmaradó része virtuálisan kifosztotta a DM-et. 

A lényegen ez mitsem változtat, sikerült egy nyugodtat kávéznunk (szójatejes, koffeinmentes cappuccino rulez), majd mivel a trónörökös arra utaló jeleket tett, hogy az immáron 2,5 órás sétát követően lassan enni is kell valamit (bevallom igazat adtam neki, hát 2 óra fele minden normális ember megéhezik, ugye) ezért soványmalac vágtában végigszántottuk a belvárost és eltüntettünk egy éppen arra járó Margherita pizzaszeletet is. Ennek köszönhetően sikerült is elkapni Lőrinc meglehetősen dühös hangulatát, bár igazat kell adnom Ágnesemnek, aki azt mondta: "Siess, siess, mert mindjárt abbahagyja".

Így is történt, nagy elégedetlenségében őfelsége sírdogált vagy 5 másodpercet és aludt tovább. Természetesen megvolt a megérkezést követő 5 fogásos, féldisznós ebéd számára, tehát panaszkodni tényleg nincs oka.

A gyermek zenei fejlesztése is megkezdődött és bár annak ellenére, hogy most az igazán kemény baby Rock, a Sleeping baby szól, tegnap már böfiztünk Offspringre, illetve ma reggel teljes ámulatban hallgattuk meg a Metallica - Until it Sleeps című balladáját. Majd pont Halász Judittal fogjuk roncsolni a még fejlődésben lévő szervezet éppen hogy csak nyiladozó elméjét... El is gondolkodtam, lehet hogy mégiscsak 2 állójegyet kellett volna vennem május 14-re a Népstadionba!