Hát sajnos minden kolbász elfogy egyszer....Így történt ez Balázs első heti szabadságadagjával is, és ennek megfelelően ma visszatért a büfiztetés okleveles nagymesteri feladatköréből a horvát GDP növeléséhez. Lőrinc ezt reggel még nem vette komolyan és amikor Balázs zágrábi útja előtt kedves szülei leléptek, hogy nem kis tortúra révén beszerezzék neki az anyakönyvi kivonatot, az itthon maradó nagyit meg is ajándékozta az alább dokumentált szélesszájú kisbéka vigyorral.

Tippeket a kommentek alatt lehet leadni arra vonatkozóan, hogy a helyi anyakönyvvezető képes-e a rendszerében magyar ékezeteket elővarázsolni, vagy csak egyszerűen felajánlja annak lehetőségét, hogy mégse Lőrincnek nevezzük el fiacskánkat, ezáltal könnyítvén az ő adminisztrációs nehézségeit. Lehetett volna esetleg Krešimir, Lovre, vagy Damir is...Mennyivel könnyebb azt beleütni a gépbe ugye, legalábbis nem 45 perc!

Aztán megvolt a szokásos séta az óvárosban, egy-két kellemesebb szopi+alvás kombó délután....ahonnan nagyon-nagyon hiányzott az APA szakavatott büfiztetése, de végül aztán eljött a fürdés ideje is.

És a következő képpel jó éjszakát kívánunk mindenkinek!