Lőrinc egy hős. Ma megkapta a hepatitisz elleni oltását, illetve vérvételen is voltunk. A térdkalácsban is remegő anyafarkas nem is bírta nézni a folyamatot, szóval a büszke apára, azaz énrám hárult a lehetőség, hogy lefogjam a fiamat, aki először szótlanul, majd kevésbé türelmesen  tűrte, hogy egy 40es banya tövig mártsa combjában a keresztesek bárdjához hasonlatos injekciós tűt. Szintén ott lehettem azon szerencsés pillanatban, amikor a nyugdíjkorhatár előtt álló horvát nővérke megemelvén henteskését lemészárolta a fiam jobb gyűrűsujját, hogy szívtelenül megcsapolja, amúgy nem túl bőséges, vérállományát. A folyamat egyébként az injekcióhoz hasonlatos volt.  Hazaérvén aztán el is mesélte folyékony babanyelven (mert már az is megy) eznapi eredményét az uncsitesónak, hogy na figyelj csak öcsi, én ma azt csináltam, hogy...

A dokinéni asszisztense egyébként megállapította, hogy fiacskánk 10 cm-t tett hozzá kiinduló magasságához és mindezt havi 1350 g-os átlagos súlygyarapodással tetézte!