Több fajta tengeri jelzés létezik (mint öreg tengeri medve, 4 éves jól megérdemelt tengeri jártassággal) én már csak tudom. No, hogy ne vesszek el a részletekben az egyik ilyen tengeri jelzés a sajnos csak nappal használható karjelek (éjjel ennek megfelelően csak a fényjelek működnek, de erről majd úgy 2-3 év múlva). Lőrincünk ma úgy döntött, hogy egységes karjelzéseket használva a Beli Monostir és Vela Luka kompokat besegíti a kikötőbe. Hála a Jó égnek, sikerült lencsevégre kapnunk a folyamatot és bár a Vela Luka kapitánya megeresztett a kikötés után egy "jebem ti picsku materi"-t, mely horvátul annyit tesz, hogy kösz haver a segítséget, valószínűleg nem látta elég jól a bal kéz lendítéseit. A hatalmas teljesítményt, Lőrincünk új haverjával, Alfonzzal ünnepelte.

Hír értékű továbbá, hogy ma kipróbáltuk a cumit: úgy néz ki menni fog neki (mármint a cumizás), de tekintve, hogy a sírás állandó továbbra sem haladja meg a 2,1%-ot ezért nem fogjuk erőltetni. Hír értékű lehet az is, hogy megérkezett a nagyszülők komplementer 50%-a és Lőrincünket nem nagyon viselte meg a váltás, a jugó annál inkább. Egész nap fájt a fejem, valószínűleg ő is hasonló élményeket élhetett meg tegnap este, mert nyűgös volt picit, melyet élete leghosszabb alvásával (4,5 óra) kompenzált.

Szintén fontos megjegyeznem, hogy megvan a pediáterünk, a gyönyörű vezetéknévvel megáldott Dr. med. Silvana BAKMAZ (nem, nem, a második "a" nem "á", hanem "a"). Állítólag a doktornő Zadar egyik legjobb gyerekorvosa, gyakorlatilag nem lehet hozzá helyet kapni és mi is csak azért tudtunk bekerülni, mert a kórházi főnővér beajánlott bennünket (mikor Ágnesem beköszönt az "EEEEjjj, Dobár Dán" köszöntéssel a doktornő asszisztense már hozzákezdett volna a "Jajj kisangyalom, nálunk aztán semmi hely nincsen, soha, de most aztán meg végképp" monológba, amikor hirtelen felrémlett "Honnan is van maga? Á, a mágyáricá, ja magának fenntartottunk egyet, a főnővér szólt..." szóval kapcsolatok, kapcsolatok és kapcsolatok...

Ágnesem is jól van, itt a bizonyíték: