Hát az egész azzal kezdődött, hogy az augusztinánus rendi apáca Liège-i Juliana isteni sugallatra hivatkozva fordult az eucharisztia-ünnep létrehozása érdekében a tudós dominikánus St-Cheri Hugóhoz, Jacques Pantaléonhoz (a későbbi IV. Orbán pápához) és Robert de Thoret liège-i püspökhöz. Hogy rövidre fogjam, apácánk egy foltot látott a holdon és a tudós szerzetesek összeülvén megállapították, hogy nem boszorkánysággal van dolguk, hanem Liège-i Juliana látomása azért van, mert aznap amikor a foltot látja minden évben, még nincs ünnep. Beiktatták hát Úrnapja ünnepét, IV. Orbán pedig, nem kis intermezzot követően, mely magában foglalta azt is, hogy egy zarándok cseh pap megtörvén a kenyeret, vércseppet hullajtott az ostyaabroszra, el is rendelte, hogy minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartassék meg az Ünnep. Ennek köszönhetően Trinidad és Tobago mellett többek között ma Horvátországban is munkaszüneti nap van.

Munkaszüneti nap lévén tegnap este megbeszéltük, hogy mivel fáradt vagyok mint az igásló, végre itthon  kialhatom magam, úgyis mint Ágnesem és Lőrincünk azt mindig teszik, reggeli utáni 2-3 órás utószuszival. Hát mikor kelt ma Lőrinc?

7kor. Ennek köszönhetően vettünk ma 4 kilót a zadari riviéra a legfrissebb rákjaiból és kagylóiból, illetve fél 11re már itthon is voltunk. Igazi nyugdíjas tempó, kicsit lökdösődnünk is kellett Davor bácsi és Ivana néni között, hogy besoroljunk az áruért!

Ellenben Őurasága most persze alszik. És mivel, ha még egyszer meg kell hallgatnom Vita Ildikó Ibolyavirág című albumát valószínűleg kiugrom a 3. emeletről, betettem a két legutolsó Bon Jovi albumot, „ha ő úgy hát én is úgy” címszóval. Ez aztán roppant mód kizökkentette mindennapi tevékenységeiből: úgy alszik, mint akit fejbe vertek, Bon Jovira is. És mindezt azért, mert Liège-i Juliana foltos holdat látott 1208-ban…