Hát ma újabb felfedezéseket tettünk. Ilyen felfedezés például, hogy máris tudunk együtt vacsorázni egy asztalnál! Igazából csak mi eszünk dalmát sonkás, vadspárgás rizsottót Őurasága pedig bőszen szundít teljes fényáradatban a konyhaasztalon (itt jegyezném meg zárójelben, hogy mennyire igazságtalan, sőt prűd a társadalom: míg egy felnőtt férfi egyetlen röpke galamb kieresztésével is a teljes asztaltársaság nemtetszését, sőt megvetését váltja ki, addig egy kéthetes csöppség nemes egyszerűséggel a falatozó család orra alá rondíthat nyakig azt amit akar és ezt csupán éljenzés, öröm és gratulációk övezik).
A másik felfedezés a flexibilis hordozókendő, azaz zöldike melyben igazi arcát is meg tudja mutatni a gyermek. Ha valaki még nem látott Jetit, na az most se fog teljes egészében, ellenben egy Jetilábat meg tudunk mutatni mindenkinek. Íme:
A harmadik felfedezés az új belvárosi fagyizó, amit ma sikeresen megkóstoltunk és mely történetesen Ági kedvenc kávézójában nyílt. Hát a fagyi tényleg jó (ott is), viszont kemény 2 helyi gyönggyel drágább, mint az átlagár Zadarban. Ennek megfelelően a kedvenc fagyizóhelyünk (helyesebben Ági tejérzékenysége miatt: em) továbbra is a széles utca legszűkebb sarkában található kanalazós marad. Ja Lőrinc ma látott diákokat, akik a környezetvédelmet hirdették. Mindegyikükön valami írás volt a környezetvédelemmel kapcsolatban, majd sípszóra megálltak és mozdulatlanul maradtak hosszú időn át. Szépen kivitelezték, nemhiába tartja minden dalmát Zadart a világ közepének (szintén zárójeles megjegyzés, a helyiek sosem értik, hogy Zadarban, ami egy 80 ezres város miért nincsenek világhírneves szállodák, vagy elegáns úri klubbok, pedig igény lenne rá. Ja, mint János bácsi szerint a rasszizmusra, de a dalmátokról majd később).
A negyedik fefedezés, hogy egy nap tudunk kétszer is sétálni a belvárosban problémamentesen (immáron utoljára jegyezném meg zárójelben, hogy ma kollegák megkérdezték, hogy sétálunk e már a belvárosban, mire a főnököm, szintén jó dalmát szokás szerint, azaz a nagyobb kutya ba=/+k először elv alapján, megválaszolta helyettem a kérdést, hogy "á hát egy hónapig márpedig sehova" - nem olvassák a blogot, na...).
Ezzel hát jócakát mindenkinek, nekünk is!
Természetesen, egy ilyen kimerítő akció után, mint minden férfit, őt is elragadták a hormonok - valószínűleg túl sok prolaktin szabadulhatott fel szervezetében - és egy jó mélyet szusszantott, a változatosság kedvéért most Ágnesemmel kombóban.
Hát hiába, ha fúj a Jugó az ember, meg az ember gyereke (Ági köszöni szépen jól volt) is rosszul érzi magát, ezért közös szuszira van szükségük. Ez meg is történt annak rendje és módja szerint, bő 1,5-2 órán át ment is a dolog, ekkor azonban olyan dolog történt ami az elmúlt 1,5 hét során még sosem: megfájdult a fejem, tehát Lőrincünket átpasszoltam egy 5 fogásos ebédre én pedig látványosan szenvedtem még pár órán át. Hát hiába a Jugó...
szert, amit az orvoslátogató sózott rá, hogy értékesítse, helyette magas alkoholtartalmú alkoholt használtunk (szerda délután egyébként leesett persze magától a köldökcsonk...). Azért kapott Lajosféle bónuszkolbászt hálaképp, mert már elő volt készítve, erre aszonta, hogy a csokit jobban szereti, mire fölvettem a politikus mosolyomat és elköszöntünk. Állítólag már csak egyszer jön, vagy 1-gyel kevesebbszer. 
2*-ese, egy evés alatt pedig 110g tejcsit szoppant magába. No, nem véletlenül ment az első üzenet úgy, hogy hát Lőrinc egy sószsák. A 110g-ot egyébként az előétel és főétel után produkálta, jó dalmáthoz híven azonban 5fogásos zabikat szokott tartani (azaz, előétel, kagyló, valami tészta/rizsottó, hal és aztán desszert), tehát valószínűsíthetően egy evésre még sokkal többet dönt magába, látván kerekedő buksiját, gyakorlatilag mindegy is, hogy mennyit. Növekszik.
sétáltunk Zadar óvárosába, ahol én az itt látható századfordulós fényképeket készítettem, míg a család fennmaradó része virtuálisan kifosztotta a DM-et. 
Így is történt, nagy elégedetlenségében őfelsége sírdogált vagy 5 másodpercet és aludt tovább. Természetesen megvolt a megérkezést követő 5 fogásos, féldisznós ebéd számára, tehát panaszkodni tényleg nincs oka.
is legyen a bejegyzés címe, mert hát mégiscsak az a legfontosabb, mely megragadja a szivárványhártyát és nem ereszti többé. Na ez a cím remélem megragadta.
Aztán lehetett volna az első tenger is, hiszen ma mentünk először tengerparta. Mégiscsak baró, Kovács Józsi pl sosem jutott el erre a pontra pedig 85 évet élt, Lőrinc meg csak 7 napos...
megtartva természetesen a felhőtlen örömködés boldog érzését. Lőrincünk is megérezte a további szereplés soha vissza nem térő lehetőségét és először légbeli örömökben, majd kisebb zuhatag meginditásával, legvégül pedig egy termetesebb válig futó rottyantással tisztelte szembe életem párját, ki pár napja még a szíve alatt hordozta őt. Szóval első nyakig szarás is lehetne a beírás címe.
Ma reggel Lőrincünk igen barátkozós kedvében volt és mellesleg élénk is, mely abban mutatkozott meg, hogy a reggeli után (mámint az ő reggelije után és a miénk előtt) még jó 1,5 órát nyitott szemmel töltött 1 fővel megfogyatkozott társaságunkban.
tanúsítják igen kellemes összehaverkodtak. Lényeg a lényeg, hogy szavam ne feledjem és senkit se várakoztassak meg hiába, azzal hogy csak egymás után írom a szavakat értelem és valóságos cél nélkül, ami bár nagyon jó érzés mégis egyesek által feleslegesnek ítélhető tevékenység, hogy valójában pedig az e, azt döntse el a nyájas olvasó, jöjjenek az élő bizonyítékok eme tiszta és jelenleg még érdekmentes barátságról! Valószínűleg a hasonló hajviselet is közrejátszhatott a kölcsönös vonzalom kaialkulásában...
Csak mert ígértem még egy bejegyzést mára, hát jöjjön Lőrinc és a Malac. Malac, Lőrinc első legója. Még pocakos korában megígértem neki, hogy élete első legóját tőlem fogja kapni.
kérdeznék, muttatam már első közös fényképünket Lőrinccel?
Nem elég, hogy ma kezdtünk el blogolni, ami egyébként nagyon jó, mert így nem kell legalább 13-szor elmondani, hogy képzeljétek, ma sétáltunk először Lőrinccel meg Ágival hármasban, de szóval sétáltunk is.
et elkerülendő, nem nem tudom feltenni őket a blogra...
Utolsó kommentek